Gyerekkori barátnőm keresett meg a nagy hírrel, unokája születik, és azt szeretné én varrjak neki kiságyba való szettet.Takarót,párnát és ütközőt- ahogy én hívom.
Ez volt az első ilyen munkám,míg az üzletben az anyagokat válogattam eszembe jutott, a féltve őrizgetett virágtündéres anyagom, amit anyukámtól kaptam régebben. Pont egy ilyen munkához való, úgyhogy pár tündérlány be is került a foltok közé.
Mivel ilyet még nem csináltam és biztosra mentem,
segítségül hívtam egy foltos újságot és annak az útmutatásai alapján álltam neki, pár hozzáadott saját ötletmorzsával.
Az alap hamar elkészült, mivel csak össze kellett állítani a négyszögeket, a kihívást a bőven elhelyezett applikált virágok elkészítése adta. Miután felfedeztem magamnak a kétoldalas ragasztós vetexet,a folyamat kissé egyszerűbbé vált.Először minden apró részletet kivágtam az anyagból, majd a lehető legtakarékosabb módon elrendeztem a vetex ragasztós felén.Sütőpapíron keresztül rávasaltam, majd miután kihűlt már vághattam is ki újra. Munka közben aztán rájöttem, hogy a többrétegű motívumokat sokkal egyszerűbb, már eleve a ragasztásnál összeállítani és egyben felvasalni, mint darabokban.
Miután minden a helyére került, színváltós hímzőszállal, szaténöltéssel /sűrű cikk-cakk/ varrtam körbe a motívumokat, majd jöhetett a tűzés.A négyzeteket gépi hímzőöltéssel körbetűztem, a motívumok kontúrját kihagyva persze.Azokat aztán utólag, az alappal megegyező színű cérnával egyszerűen körbevarrtam, hogy ne a levegőben "lógjanak".A takaró széleit , életemben először itt alkalmazva, apró köröcskékkel tűztem tele, hogy buborékos felületet alakítsak ki. Azt biztos nagyon érdekes fogdosni, motyorgatni az apró kezecskéknek elalvás előtt.
A szett fő darabja után, már egyszerű volt elkészíteni a kiegészítőket, hiszen a színvilág, díszítés és technika már kialakult a takaró készítése során.
Ahogy azóta látom a képeken, Hannácska jól érzi magát ebben az igazán babás színvilágban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése