Translate

2014. január 7., kedd

Táskapár

     Szülinapi meglepetésnek készült ez a táskapár. A kívánság úgy szólt, hogy kéne egy huzat a gerincpárnának, amit mindenhova hord magával használója, de nem annyira szereti, azt ahogy kinéz.Ez az ötlet kicsit fel lett turbózva, hiszen ha az ember pont azt kapja amit kér, nincs meglepetés. Én meg azt szeretem, ha  örömkönnyek potyognak ajándékozáskor.
      Az ötletet továbbfejlesztettem, ha a huzat fület kap táska lesz, és hogy a személyes dolgoknak is legyen benne helye, kell neki egy kistestvér is. Igen ám, de ki szeret a cuccain üldögélni? A motyó mint tudjuk nem popó-kompatibilis :) Így lett a neszeszerből kis táska, saját fülecskével, csattal, csinosan. Kapott az oldalára egy karikát, hogyha üldögéléskor lekerül a nagy táskáról a vállpánt, átkerülhessen a kicsire, így szabaddá téve hurcolója kezét A vállpántra került egy karabiner, így oda akasztja a fület a gazdi ahol épp fülhiány van. :)


     Mivel az ünnepelt nekem igen kedves, a strapabíró farmeranyagra egy saját minta került, amit a klasszikus matyó rózsa ihletett.Így a saját mintámmal, legfeljebb a saját munkám jön szembe, de két teljesen egyformát úgysem szoktam készíteni.Ahogy formálódott a meglepi,úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy nagyot fog durranni.
     Hát.....Nagyot durrant.

Nincsenek megjegyzések: