Apró részletekben rejlik a változatosság...

 

  Nem szeretek egyformákat varrni, nagyon unalmas tud lenni nekem.Olyan azonban csak a mesében van, ha az ember másnak is varr, hogy ne kelljen többször ugyanazt varrnia, akárhogy is nehezére esik.
Ez a neszeszer is egy jól bevált forma, többedik darabja.

A mintát a kalocsai rózsa ihlette, én rajzoltam, annyira megszerettem, hogy többször felhasználtam már itt-ott díszítésként. Készítettem hozzá sablont is, ha többet teszek egy tárgyra belőle , legyen már legalább főbb vonalaiban hasonló.

   Alapanyaga a durva kézzel szőtt vászonkincsem egyik utolsó darabja - lassan lelőhely után kell nézzek. Persze, hogy pirossal kombinálva, mert a zöld- natúr összeállítás mellett  ez a másik kedvenc. Mivel idáig már minden volt, gondoltam , épp ideje valami újabb dolgot kipróbálni, mondjuk a hímzett cippzárt. Az ötlet régóta motoszkált a fejemben, most meg pont hiányzott egy kis motiváció  a további munkához.

Hogy a hímzés valahol visszaköszönjön a zsebre kerülő szegésen is átfuttattam a kis okos gépemet, így már majdnem kompozíciónak is nevezhetnénk az összhatást talán...

    Gyorsan szabtam egy kis ferde szalagot a bélés anyagából, adjunk már magunkra kicsit :) ez került a belső varrásokra takaróként, egyik oldala géppel, a másik kézzel apró öltésekkel varrva.

Azt mondják : három a magyar igazság, egy apró részletet még hozzáteszek gyorsan, mivel ez a neszi ajándék lesz egy messzi országból érkezőnek kap a cipp húzókája egy ici-pici nemzeti szalagot, hogy ne felejtse el honnan származik.

   Na én így varrom az egyformákat, mindig kicsit másként...