Fiamnak szeretettel...

    Kérdeztétek publikus-e a takaró története, persze nem titok, hisz mindet leírom, mért pont ezt ne?
 Egyszer csak felnőnek és elköltöznek, ez az élet rendje, tudom és tiszteletben is tartom, örülök, hogy sikerült nekik, büszke is vagyok nagyon. De a szülőnek, mint tudjuk a gyerek, az gyerek. Kis gyerek, nagy gyerek, öreg gyerek, és mi szeretnénk óvni , vigyázni pedig talán már nem is igénylik. De mi ugye képtelenek vagyunk a bőrünkből kibújni, hiába tudjuk  hogy néha bizony zavaró lehet a nagy aggódásunk.
   Én a magam rongyos módján oldottam meg ezt a problémát.Varrtam végre a fiamnak,egy  őrző- védő takarót. Azért Neki először, mert ő él tőlünk a legtávolabb.

A szürke alapot, még karácsony előtt megfestette Apa, hogy ő is benne legyen a buliban. A többi színt együtt válogattuk, a mintát is megbeszéltük, aztán leült az egész egy időre. Egy jó időre... Hogy őszinte legyek, nekem nem tetszett a kiválasztott. Pár színes csík úszott be jobbról és balról, itt-ott átfedéssel, és ennyi.          Néztem, néztem, de nem tudtam azonosulni vele, így mindig valami másba fogtam bele. Addig, amíg...
Eszembe nem jutott ez a változat,a repülő vadlibákkal.

Na itt már felpörögtek az események, mert ez már nem hagyott nyugodni, se letenni nem tudtam, sem pedig abbahagyni nem szerettem.
   Pedig muszáj volt, mert ez-az azért elkészült még mellette. Alig vártam, hogy a sok kis libát végre összeterelgessem csapattá, imádtam végig.Azt, ahogy ez a kicsit márványosra sikeredett halványszürke életre kelt a színektől.Azt ahogy a fejemben kigondolt kezd megformálódni.

Nem akartam semmi rendszert bele, a fő gondolat az volt, hogy összességében valami monoszkóp érzést adjon, lévén a tulaj tv-mániás, a munkája is a mániából fakad. Az is eszembe jutott, hogy pár dolgot bele kéne tűznöm, emlékül a gyerekkorból , innen-onnan.A szerencseszámot mindenképp, a  születési dátumot, csupa személyes dolgot, hiszen ez egy személyre szóló takaró, vagy mi.

A maradék helyen pedig kipróbálom azt a térgörbítős tűzést, ami már régen tetszik. Szépen ki tudom vele tölteni az üres tereket, a szélén pedig a stabil tuti kukacolás. Hogy sokáig tartson, sokáig őrizzen és védjen,  nagyon sűrűnek kell lennie a tűzésnek.

    Megbeszéltük mi kerüljön rá, elkészültek a rajzok nekem már csak meg kellett varrnom...Minden öltést szerettem, végig mosolyogtam teli tűztem szeretettel. Jó, tudom mindről ezt mondom. A piciket úgy hívom születés takarók, hiszen általában a várakozási idő alatt készülnek, ez meg mire elkészült olyan lett mint egy önéletrajz.
Minden, az átlagostól eltérő motívum mögött is él egy történet, de az már egy másik mese, amit nem tisztem megosztani, csak képekben.

  A fogadalom itt is be lett tartva, minden munkában egy fázis kézzel. Itt is a szegőpánt hátsó varrása készült kézzel, mert úgy sokkal szebb :)