Szegés ferdepánttal

 Sokak mumusként emlegetik a munkának ezt a részét és inkább el is hagyják, vagy más, kevésbé míves befejezést választanak. Pedig....egyszerű,csak egy kis időt kell szánni az elkészítésére. Én többnyire saját anyagból varrom a hozzávalót, lévén így jóval olcsóbb, nem kell a színben biztosan passzolót keresgetni, azonkívül a bolti változat mintha egyre vékonyabb anyagból készülne. Persze ez nem azt jelenti, hogy az nem is jó, egyet azért mindenképp meg kell nézni mielőtt vesztek, hogy ne ragasztott legyen, hanem varrott, mert a ragasztott változat nem bír túl sok mosást, így igencsak megrövidítheti az elkészített tárgy élettartamát.

   A képeken használt pánt nincs előre bevasalva, mivel én általában az utolsó munkafázist kézi varrással végzem, és nekem így is kézre áll.

Ha mégis be szeretnétek vasalni munka előtt, leírok nektek egy igen egyszerű, olcsó segédeszközzel elkészíthető változatot. Nem én találtam ki, valahol a neten találkoztam vele pár éve.

Amire szükségünk van, az a vasalódeszkánk és egy jó nagy zsákvarrótű.A tűt  beszúrjuk a vasalódeszka huzatába úgy , hogy egy kis hidat kapjunk, aminek a hossza a kívánt szalagszélesség már behajtott állapotban.

 Az előre kiszabott szalagunkat befűzzük a tű alá úgy, hogy a

két szélét egymással szembe hajtjuk.Innen már egyszerűen csak folyamatosan, lassan húzzuk át az egyik oldalról a másikra a pántot, miközben vasalással rögzítjük a hajtásait.

Ha az anyag szabás előtt be lett kicsit keményítve, jobban adja magát a művelethez, és szebben tartja a vasalást.
      Ugye milyen pofon egyszerű?Most már nincs apelláta, hogy drága a szerkezet, amivel el lehet készíteni. Egy nagy tű csak van otthon? Esetleg nagyon vékony kötőtű, hústű a konyhában?

 Akkor most, igazán nekiláthatunk a szegésnek, már az utolsó akadályt is elhárítottuk....Mielőtt a pánttal dolgozom el szoktam tisztázni a széleket, így laposabb és egyenletesebb lesz, könnyebben lehet vele dolgozni. Nem kötelező, enélkül is lehet szép befejezést  alkotni.

     Először a munka színén dolgozunk. Kijelöljük az egyik oldal közepét, majd kb. 5 centit rámérünk, ide kerül majd az első öltés. A szalagból is kihagyunk egy tíz centis darabot , így fogjuk tudni a pánt elejét és végét pont a közepén egyeztetve összevarrni. A képen látszik, hogy  a ferdén szabott anyag, milyen szépen, kisimulva követi a kerekített sarkokat.

Ez a fajta szegés a munkadarabtól függetlenül, minél keskenyebb, annál  szebb,ennek érdekében, amelyik gépen lehet, állítunk a tűpozíción, ahol ez nem megoldható, ott a szalag bevasalásakor gondolunk erre, keskenyre vasalva a pántunk széleit.
Amikor visszaértünk a varrással a kezdőpontunk közelébe, akkor először kimérjük pontosan mekkora szalagra lesz még szükségünk, a két végét összevarrjuk, a felesleget levágjuk .Miután a varratot szétkörmözzük, végigvarrjuk a kihagyott részt is.

     A munka színoldalán, belülről kifelé megvasaljuk a pántot, óvatosan, nem megnyújtva azt. Eztán kezdünk a visszáján dolgozni, a pántot visszahajtva, varrásra merőlegesen gombostűzve, vasalóval lelapítva előkészítjük az árokban varrásra, vagy az apró öltéssel készülő kézi befejezésre. Amennyiben jól végeztük el az előkészítő folyamatokat, a színoldalon az árokban készülő tűzés a hátoldali pántot szépen befogja. Amikor elkészültünk, azért ellenőrizzünk, és javítsunk, amennyiben szükséges!

Amikor kézzel varrok inkább ezt az iratrögzítő kapcsot használom, kevésbé lesz véres az élmény :)

A munka legutolsó fázisa természetesen a vasalás, nem nyújtva, inkább csak finoman, lapítva!