Tudni vagy utánozni?

    Régóta motoszkál bennem, hogy írjak erről a problémáról, csak nem tudtam hol írjam, és főleg nem tudtam, hogy írjam, hogy ne fájjon, hanem elgondolkodtató magatartásra serkentse az olvasót.
Az elgondolkodtató magatartás kifejezés használata szándékos, mivel nagyon hiányolom bizonyos helyzetekben. Írhatnék  véget nem érő történeteket is, életünk bármelyik szeletéről, sajnos igen aktuális a probléma. Én azonban arra próbálom kihegyezni ami engem éjjel, nappal még álmomban is foglalkoztat, és ez a varrás, hangsúlyosan a foltvarrás.
   Nektek írom lányok, akikkel egy a mániánk, ugyanaz okoz örömet, vagy bosszúságot esetleg ugyanabból a tevékenységből próbálunk megélni.
Mint minden hobbira, a foltvarrásra is igen nagyon rá lehet kattanni, szinte függővé tud válni az ember,pénzt nem sajnálva, oktalanul szórva. Aki kezdő, és tényleg az elejéről indul ennek az izgalmas kalandnak, természetes módon keresi azok társaságát, akik segítségére lehetnek, útmutatást nyújthatnak tapasztalataikkal, tudásukkal.
Sokat segít ebben az útkeresésben az internet, mint lehetőség a kutakodásra, ismerkedésre, véleménycserére. Rengeteg könyvet,  újságot, leírást lehet találni kezdőknek és gyakorlottabbaknak egyaránt. Ezeket a leírásokat követve el is lehet jutni  igen magas szintre technikailag. Persze ez nem " csak " technikailag, hanem tény. Az, hogy hogyan kell elkészíteni egy tárgyat, hogy az esztétikus és használható legyen, milyen anyagokat kell használni, azokat mi módon kell megmunkálni, ezek az infók mind- mind egy egy szakma részeként olvadnak egy új egésszé, a foltvarrás tudásbázisává. Mivel a technika robbanásának idejét éljük, rengeteg új számítógépes alkalmazás is segítheti a munkát, az érdekes és gyors eredményt hozó praktikákról nem is beszélve.
   Persze hogy a nagy kíváncsiságra és a felmerülő igényekre, reagál a kereskedelem is, csodálatos jobbnál jobb segédeszközökkel, árban az elérhetőtől a csillagos égig. Nem panaszkodhatunk, igazán minden fellelhető, megkapható hogy mi átélhessük az alkotás gyönyörűségét.
Egy dolog van, ami még nem megvehető, remélem soha nem is lesz az - a kreatív gondolkodás. Mondhatjátok, hogy minek, ha más már kitalálta, minek vesződni vele, sokkal gyorsabb ezt-azt pontosan lemásolni és az eredmény is garantált.
   Tudom, hogy drága az anyag, a cérna, az áram, tudom hogy kevés az idő,nem pazarolhatunk kísérletezgetésekkel. De... Semmit nem adnak ingyen, a tudást sem,de nem pénzen vehető, hanem az időnket, energiánkat kell érte adnunk, csak így működik a dolog. A mi esetünkben a kísérletezgetés maga a tanulási folyamat. Ha még sosem varrt valaki, miért kezdi egy táskával? Drágán vett anyagból, tanfolyamon, ami erre a táskára megtanít ugyan tisztességesen, de az alapokat továbbra is nélkülözzük, tehát mankó nélkül nem jutunk előbbre, tíz egyforma táskát meg ritkán varr az ember.A biztos siker érdekében ilyenkor szoktak a lelkes kezdők több tízezer forintot elkölteni a fellelhető segédeszközökre, amik valóban segítenek, de tudást nem adnak.Olyanok mint egy mankó a botladozónak, járni lehet vele, de nélküle az igazi. Ez így valóban drága kísérlet....
  Próbáljuk, akkor másképpen. Amikor olvasni tanultunk, először a betűkkel ismerkedtünk, aztán a szavakkal, mondatokkal és csak ezek ismeretében tudtunk nekiállni első sete-suta fogalmazásunknak.
Szerintem a varrás tanulásának első lépése, a kézzel varrás megtanulása. Igen, időbe telik, míg az ember  megtanul egyenesen, egyenletes öltésekkel úgy összevarrni két anyagot, hogy az nem ráncol, nem húz és nem nyúlik meg. Miközben ezzel kínlódik, grátiszként megtanulja fogásból felismerni az anyagok fajtáit, viselkedésüket, szín és mérettartásukat.
Így az első leckével, ami biztos nem egy óra lesz , megtanul befűzni  egy tűbe, csomót kötni a cérna végére, és rájön arra is mi az a hossz, amivel még könnyen tud dolgozni. Ha ez már megy, jöhet a gombvarrás, és a különböző hímző öltés. Már hallom is.....Nem hímezni akarok, hanem varrni tanulni.
Elárulom, ez is a része az egésznek, és ami nem elhanyagolható, használható a hétköznapokban szükséges tudást ad annak, aki türelmesen végig járja a leckéket.
   Ehhez a fajta gyakorláshoz nem kell boltban vásárolni anyagot, hisz rongy mindenhol van. Pókhálósra kopott lepedő, kinyúlt póló, lukas zokni, elnyűtt farmer. Mennyi kincs...Ebbe a kalandba nyugodtan belevonható az otthon unatkozó gyereknép is, kárukra nem válik, addig is együtt vagyunk és közösen tanulunk egy új dolgot. Böködés közben pedig sok-sok titok is kiderülhet, ami tévézés közben ugye bent szakad. Így, már az alapoknál kezdve, olyan tudás alakul ki, amit később kreatívan tudunk használni, hiszen nem egy tárgyra érvényes technológiát, hanem az alkotás folyamatát sajátítjuk el.Visszatérve a hasonlathoz, nem hallásból tanulunk az óvónénitől verset, hanem elolvassuk magunktól. Nem ugyanaz, ugye?
  Nem a kereskedelemben kapható kellékek, a sok helyen megtalálható leírások ellen írok, hanem az alapok megtanulása mellett kampányolok. Alapok nélkül, nem lesz igazi a tudás, csak egy-egy tárgyra vonatkozólag.
Sokak mumusa a szabadgépi tűzés is, nem mernek nekikezdeni, mert drága az anyag. Nem is drága anyagon kell kezdeni, hanem egy üres lapon, amit teli firkálunk, lehetőleg egy vonallal, egészen addig ismételgetve, míg az eredmény olyan nem lesz, amit látni szeretnénk. Aztán jön  egy maradék, egy rongy amit teli varrhatunk, ami még lehet a kukában végzi, jobb esetben emlékként a fiók alján. Ha végigjárjuk az utat türelmesen, ki fog derülni, melyik része  a kézi munkának az amiben ügyesebbek vagyunk, hol szólal meg a kreatív agy, és mi az amiben megmaradunk a másolás szintjén. Itt nem leszólom a másolást,csak felhívom a figyelmet, hogy az önálló alkotás, az már egy lépcsővel feljebb van, és elérhető bárkinek. Amikor idáig eljutunk akkor esetleg érdemes pénzt áldozni a hobbink oltárán. De még ezen a ponton sem szabad elfelejteni gondolkodni és amit lehet olcsóbban , akár otthon fellelhető dolgokból sk. elkészíteni. A felmerülő problémákra nem pénzzel keresve a megoldást, hanem gondolkodva.
  Az említett példákkal azt szerettem volna megvilágítani, hogy az elején kell kezdeni mindent, ahhoz, hogy  az eredmény tudás legyen és ne gépies másolás. Azt meg gondolom mindenki tudja már, hogy befektetés nélkül nincs nyereség. Ebben az esetben befektetésnek számít az időnk, némi  rongy , cérna és egy kis olaj a csikorgó agytekervényeknek, az eredmény pedig egy saját alkotás amiből csak egy van, és az a miénk!